Izraeli Tükör

Sajnos most is aktuális. Ádám Ráchel, a Régi Kol Israel magyar adásának volt főszerkesztője nyilatkozik a Népszavának a 2015-ös, késes intifáda néven ismert terrorhullámról :

A charlottesville-i erőszakos események kapcsán megszólalt Yair Netanyahu, Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnök fia is. A 26 éves fiatalember szerint a szélsőbaloldal – egyre növekvő népszerűségüknek és széles körű társadalmi támogatottságuknak „köszönhetően” (Amerikában) jelenleg sokkal veszélyesebb Izraelre nézve, mint a neonácik. „Nézzük arányosan a dolgokat” -posztolta Facebook-oldalán Yair. „Én zsidó vagyok, izraeli vagyok. A virginiai neonácik gyűlölnek engem és a hazámat, de a múlthoz tartoznak. Fajtájuk kihalófélben van. Az Antifa és a BLM mozgalmak gengeszterei azonban, amelyek szintén gyűlölik az országomat – és Amerikát is – egyre erősödnek és domináns szerepet kapnak az amerikai egyetemeken és a közéletben”.

Mindenki egyetért abban, hogy miután az amerikai csapatokat Obama utasítására 2010- ben kivonták Irakból, az ott keletkezett űrt használta ki Al Bagdadi, megalakítva az ISIS Iszlám Állam kalifátust. A példátlanul kegyetlen iszlám terrordiktatúra szétverését a szunnita országok és a siíta muszlimok állama, Irán is támogatja. A kérdés az, hogy az ISIS szétverése után szabaddá váló terület ( ami jelenleg Irak egyharmada és Szíria negyven százaléka ) milyen hatalom kezébe kerül. Ha Irán kerekedne felül akkor Teherántól Bejrútig egy teljesen összefüggő területöv ura lenne , a térség legradikálisabb iszlám hatalma. Az ebben rejlő veszélyeket nem kell hangsúlyozni. Irán vezetése több ezerszer nyíltan is közölte, hogy elsőrendű célja Izrael fizikai megsemmisítése, eltörlése.

Jóllehet kormányzása utolsó időszakában George W. Bush levette Észak- Koreát az Egyesült Államok Külügyminisztériumának terrorlistájáról, az azt követő években (ahogy előtte is) tekintélyes mennyiségű fegyverszállítmány érkezett a távol-keleti diktatúrából Iránba és a többi terrorállamba.Észak-Korea Izrael ellenségeinek is mentora volt hosszú éveken át. A teljesség igénye nélkül íme néhány emlékezetes momentum:

Csütörtök reggel, az elmúlt nappk alatt immár másodszorra, Észak – Korea azzal fenyegette meg az Egyesült Államokat, hogy nukleáris fegyverekkel támadja meg a guami amerikai támaszpontot. Figyelembe véve Phenjan múlt hónapbeli két interkontinentális ballisztikus rakétatesztjét, valamint azt a tényt, hogy az Egyesült Államok védelmi minisztériuma a héten elismerte: Észak – Korea képes miniatürizált atombombákat előállítani és ezeket robbanófejes rakétákként fellőni, elmondható, hogy e fenyegetések nukleáris krízisbe hajszolták a világot. Jerusalem Post

A mód, ahogy a WDR sort kerített a közvetítésre, egyedülálló volt: a film elején, majd a vetítés során rövid időközönként figyelmeztető bejátszások jelentek meg, amelyek közvetett módon újra meg újra arra szólították fel a nézőket, ne higgyék el a filmben látottakat. A film nem a neonácik antiszemitizmusáról szól, hanem arról, hogyan fogadja el ezt a fősodrú tömegtájékoztatás, a politikusok, a baloldaliak, a muzulmán „Palesztina”-aktivisták, a rapperek és az egyházi szervezetek. „Franciaország az a nyugati ország, ahol a 21. század folyamán a legtöbb zsidót ölték meg (14 zsidót gyilkoltak meg csak azért, mert zsidók.). Valamennyiüket muzulmánok, nem pedig szélsőjobboldaliak ölték meg. És az ARTE azt akarja, hogy soha ne szerezz erről tudomást.”...”amikor a film készítői leleplezték a hazugságokat, főleg az ARTE hazug narratíváját leplezték le”. - Jean Patrick Grumberg, a Dreuz című, francia nyelvű híroldal újságírója Stefan Frank | Gatestone Institute 

Melanie Phillips A modern kor egyik, magát legmakacsabbul tartó mítosza szerint az antiszemitizmus a politikai jobboldal anomáliája. Manapság azonban az az igazság, hogy jóllehet az antiszemitizmus kétségtelenül jelen van egyes jobboldali körökben is, a modern zsidógyűlölet – amely az Izrael államában megtestesülő, démonizált zsidó kollektív alakjára vetül ki – fő motorja a baloldal, a legteljesebb összhangban együttműködve a muzulmán és az arab világgal.

John Matthews Mi változott tehát az elmúlt az évek alatt ? Az én értékrendem, nézőpontom vagy a baloldalé ? A (téma) pontosabb mérlegléshez gyorsan végig kell fussunk egy ellenőrző listán: vajon hiszek abban, hogy mindenkinek egyenlő jogai vannak? Igen, teljes mértékben. Ellene vagyok-e bárminemű csoport vagy faj hátrányos megkülönböztetésének? Igen. Hiszek a nemek egyenlőségében ? Igen. Homofób vagyok? Nem. Hiszek-e általában a fair playban és kiállok-e az elnyomottakért? Nagyon is. Felemelem a hangom, amikor úgy látom, hogy az előbb említett csoportok jogai sérülnek? Igen, valójában azt hiszem, még túlzottan is. Hogy viszonyul vajon a baloldal ugyanehhez a listához? Biztos vagyok benne, hogy azt mondanák, igaznak érzik a fentebbieket és szilárdan tartják magukat hozzájuk. Néhány területen azonban – pl . a diszkrimináció és az elnyomottakért való kiállás esetén – az irányok összekuszálódtak az évek folyamán és esetenként egyenesen ellentétesek más, alapvető értékeikkel.

Négy fő oka van annak, miért talál mentséget Európa a palesztin terrorizmusra: 1.) az izraeli – palesztin konfliktus alapvető félreértelmezése, 2.) cionizmus -ellenesség, 3.) a radikális iszlám terrorizmus okának helyes beazonosítására való képtelenség és az iszlamofóbia vádjától való félelem, 4.) az Izrael-ellenes közvélemény és az a tény, hogy Európának nincsenek valóban alkalmas vezetői. Gabriel Rosenberg | Jerusalem Post

Richard Falk, aki az Izraellel szemben elfogult kritikájáról volt ismert ENSZ-beli pozíciójának betöltése idejéből, most antiszemita közösségi médiában talált társakra. Jerusalem Post

„Földre tepertek, ütöttek, haraptak, fojtogattak” Szombat este kis híján meglincselte az arab csőcselék a Channel 2 két újságíróját, akik tudósítani mentek a jaffai zavargásokról. Hogy-hogy nem, míg a rendőrökre támadó, és azt így teljes joggal likvidáló, 20 éves bűnöző „drámájával” tele van a pallywoodi média -és a belőle tájékozódó nyugati hírforrások - arról, hogy kis híján megismétlődött egy, a ramallai lincseléshez hasonló tragédia, már nem szól a fáma. Az Arutz Sheva cikke Kép: Jaffai zavargások, forr: Arutz Sheva Izraeli arab rendbontók brutálisan rátámadtak a Channel 2 munkatársaira, Gilad Shalmor újságíróra és Gal Zeitman fotósra szombat éjszaka. A két riporter annak az arab férfinak a temetéséről  szeretett volna tudósítani, akit azt követően lőttek le, hogy megtámadott egy rendőrtisztet. A temetésen részt vevő arabok zavargásokba kezdtek, autókat, épületeket rongáltak meg és összecsaptak a rendőrökkel. A gyásszertartástól mindössze néhány méterre álló

A pallywoodi média, és az ebből tájékozódó nyugati sajtó – beleértve a magyarországi egy részét is, a szokásos, gyűlölködő stílusban „tudósított” a hét végi jaffói zavargásokról. Az Izraelinfo és a Kettős Mérce pl. úgy próbálta beállítani egy, a hatóságra támadó bűnöző jogszerű likvidálását, mintha a zsidók önkényesen lövöldöznének az arabokra, akiknek életét kevesebbre tartják a sajátjuknál.