Amerika stratégiai bénultsága | Caroline Glick

Csütörtök reggel, az elmúlt nappk alatt immár másodszorra, Észak – Korea azzal fenyegette meg az Egyesült Államokat, hogy nukleáris fegyverekkel támadja meg a guami amerikai támaszpontot. Figyelembe véve Phenjan múlt hónapbeli két interkontinentális ballisztikus rakétatesztjét, valamint azt a tényt, hogy az Egyesült Államok védelmi minisztériuma a héten elismerte: Észak – Korea képes miniatürizált atombombákat előállítani és ezeket robbanófejes rakétákként fellőni, elmondható, hogy e fenyegetések nukleáris krízisbe hajszolták a világot.

Jerusalem Post

Annak megértéséhez, mit kellene tenni, kulcsfontosságú felismerni, hogy is jutottunk el idáig. Úgy jutottunk el idáig, hogy egy rendszer, amelynek megdönthetetlensége vitatható, három, egymást követő amerikai kormány politikai kudarcának köszönhetően eljutott arra a szintre, hogy képes legyen nukleáris támadást indítani az Egyesült Államok ellen.

A Clinton, a Bush és az Obama kormányok úgy döntöttek, nem tesznek összehangolt lépéseket Észak- Korea ellen, hanem a könnyebbik utat választva szemet hunytak. Mindhárman megengedték, hogy elinduljon az észak-koreai nukleáris fenyegetés lavinája, így a veszély nőttön-nőtt. Nukleáris tárgyalásokba bocsátkoztak Phenjannal, és ezt az időt Észak-Korea nukleáris fegyverek és rakétarendszerek fejlesztésére használta fel.

Észak Korea fenyegetőzései és potenciálja azt sugallja, a lavina hamarosan elszabadul. A húr nem feszíthető tovább.

Sajnálatos módon ezt sem az Egyesült Államok külügyminisztériuma sem az amerikai média nem vette észre. Ahelyett, hogy az észak -koreai nukleáris fenyegetések és az ország nukleáris potenciáljának következményein gondolkoztak volna, a fősodorbeli amerikai sajtóorgánumok és Donald Trump politikai ellenfelei (mindkét oldalon), úgy döntöttek,Trumpot támadják meg.

A média és Trump ellenzéke Észak Korea katasztrofális nukleáris politikája helyett azzal foglalkoztak, hogyan válaszolt Trump a fenyegetésre. Egy emberként ítélték el Trumpot azért, mert az egyre dühödtebb fenyegetésre úgy válaszolt, hogy kedden viszonozta azt, figyelmeztetve Észak Koreát, hogy ha az továbbra is fenyegeti az Egyesült Államokat, „olyan tűzzel és dühvel sújt le rá, amilyet még nem látott a világ”.

A tévés műsorvezetők és elemzők azzal vádolták Trumpot, hogy veszélyes játékot játszik. Diana Feinstein demokrata szenátor szerint „az elszigetelés nem akadályozta meg az észak -koreaiakat nukleáris fegyvereik fejlesztésében. És Trump elnök bombasztikus kijelentései sem javítanak a helyzeten.”

John McCain szenátor, Trump republikánus nemeziseinek egyike, hasonló módon támadta meg Trumpot és megszellőztette: az Egyesült Államoknak nincsenek eszközei ahhoz, hogy valóra váltsa a fenyegetést. „Most kivételt teszek az elnök kijelentéseit illetően, hiszen képesnek kell lennünk végrehajtani azt, amiről beszélünk. És nem hiszem, hogy ennyire vehemensen kellene kezelni egy ilyen témát, egy ilyen kihívást, mint ez” - fejtette ki McCain.

Ezt a részt illetően Rex Tillerson államtitkár azt nyilatkozta a sajtónak, hogy Trump kijelentései nem jelentik azt szó szerint, hogy erőszakot akarna bevetni. Inkább megpróbált olyan nyelven szólni Kim Dzsong Unhoz, az észak-koreai diktátorhoz, amelyet megért. „A diplomácia nyelvét ugyanis úgy tűnik, nem érti.”

Ezt követően Tillerson azt nyilatkozta, hogy a kormány politikája ugyanaz marad majd, mint elődeié. Az Egyesült Államok a nukleáris tárgyalások folytatására fog törekedni, amennyiben Észak-Korea visszalép a szakadék széléről. A múlt héten Tillerson kijelentette: az Egyesült Államok nem törekszik Kim rezsimjének megdöntésére. Ez hallatlan és egyoldalú előzékenység egy olyan rendszerrel szemben, amely épp amerikai városok elleni nukleáris támadások végrehajtására alkalmas eszközök fejlesztésén dolgozik.

Tillerson nyilatkozatai, a sajtó és Trump politikai ellenfelei reakciói egyvalamit árultak el: egy olyan pillanatban, amikor az Egyesült Államok számára kulcsfontosságú lenne komoly stratégiai diskurzust folytatni Észak-Koreát illetően, ilyesmire nem kerül sor.

És nem Észak -Korea az egyetlen olyan fenyegetés, amelyre a washingtoni külpolitikai elit – kormányon kívül és belül – nem képes realisztikusan és felelősségteljesen reagálni.

A komoly stratégiai párbeszéd hiánya az Egyesült Államokban éppen ennyire szembetűnik minden területen azt illetően, hogyan kezeli Trump az iráni fenyegetést.

Az elmúlt hetek folyamán az izraeli kormány tisztviselők nem győztek hangot adni döbbenetüknek azt illetően, milyen feltételek mellett írta alá az Egyesült Államok a szíriai tűzszüneti egyezményt Oroszországgal július 7-én. Mint azt Yossi Kupperwasser dandártábornok, a Jeruzsálemi Közügyek Központjának munkatársa egy, az egyezményt élesen bíráló elemzésében elmagyarázza, az egyezmény „hallgatólagosan legitimizálja az iráni és az Irán által támogatott erők hosszú távú jelenlétét Szíria valamennyi, névlegesen az Asszad-rendszer ellenőrzése alatt álló térségében.”

Két héttel az Irán-párti tűzszüneti megállapodás nyélbeütését követően Trump a Fehér Házban találkozott Saad Hariri libanoni miniszterelnökkel. Figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a libanoni kormányt a Hezbollah és Irán ellenőrzi, Hariri pedig mindkettőnek igyekszik a kedvében járni, Trump szövetségesként ölelte keblére Libanont. Annak ellenére, hogy a Libanoni Fegyveres Erők (LFE) a Hezbollahnak engedelmeskedik, ígéretet tett arra, hogy az Egyesült Államok továbbra is támogatni fogja a LFE-t. Magasztalta Libanon „terror elleni háborúját” is.

Hassan Nasrallah, a Hezbollah vezetője egyik, múlt heti televíziós beszédében bejelentette: a LFE és a Hezbollah összehangolt támadásokat indít a szíriai-libanoni határ mentén az ISIS célpontjai ellen. A LFE libanoni, a Hezbollah és az Asszad-rendszer erői pedig a határ szíriai oldaláról támadnak majd.

Nasrallah nem tett említést arról, hogy a LFE oldalán különleges, amerikai alakulatok is harcolnak. Pedig harcoltak. A Pentagon az egyik LFE bázison tevékenykedő különleges amerikai alakulatokról tett közzé fotókat. És a hírügynökségek szintén beszámoltak arról, hogy a libanoni alakulatokat az amerikai fegyveres erők is elkísérték a harcba.

Más szavakkal, a Trump kormány magáévá tette az Obama -kormány politikáját, amely Iránt és a Hezbollaht szövetségeseinek tekintette az ISIS ellen vívott közös harcukban.

Az egyik, e politikát ellenző magányos hang Derek Harvey ezredesé volt. H.R. McMaster, Trump nemzetbiztonsági tanácsadója a múlt hónapban rúgta ki Harveyt a Nemzetbiztonsági Tanács közel-keleti ügyeinek igazgatói pozíciójából.

Az egyik, a témában otthonosan mozgó magas rangú amerikai nemzetbiztonsági tisztviselő szerint Harvey azt szorgalmazta, hogy a kormány ismerje el: Irán és a Hezbollah Szíriában egyre nagyobb veszélyt jelent az Egyesült Államok szövetségeseire, Izraelre és Jordániára nézve, és lépjen fel ellene.

Ezen a héten arról számoltak be, hogy Izrael és Jordánia egyaránt tájékoztatta a tűzszüneti tárgyalásokban illetékes amerikai hivatalnokokat és jelezték, kifogásolják a Hezbollah és az iráni erőknek folyamatos jelenlétét az országban

Harvey – magyarázza a hírforrás, ellenezte, hogy a Pentagon ragaszkodik ahhoz, hogy az Egyesült Államok az ISIS elleni kampányra akarja korlátozni szíriai hadműveleteit. Véleménye szerint ezeknek a Hezbollahval és Iránnal is foglalkoznia kellene.

Ahelyett, hogy fontolóra vették volna álláspontját, Pentagon-beli kollégái letorkollták és vészmadárnak nevezték Harveyt..

Ennek következményeként az Egyesült Államok alakulatai a Hezbollah mellett harcolnak Szíriában, így támogatva, hogy Irán átvegye az ellenőrzést az ország fölött. A Trump kormány ebben az országban folytatott politikája tehát lényegében azonos az elődjéével.

Irán nukleáris programját illetően Trump múlt hónapban újra megerősítette, hogy az összhangban van a a JCPOA (Joint Comprehensive Plan of Action/Átfogó Közös Cselekvési Terv) nukleáris megállapodásával. Tette ezt annak annak ellenére, hogy nem ment bele az újraminősítésbe. Trumpot feltételezhetően McMasterből, James Mattis védelmi miniszterből és Tillersonból álló nemzetbiztonsági munkacsapata vezette félre, akik állítólag ragaszkodtak ahhoz, hogy az Egyesült Államoknak nincs más választása most, mint ragaszkodni ahhoz a megállapodáshoz, amely garantálja, hogy 13 éven belül Irán legyen majd Észak – Korea pozíciójában.

A washingtoni nemzetbiztonsági források vitatják ezt az állítást. Az egyik hírforrás elárulta, hogy a Trump választási győzelmétől múlt havi elbocsátásáig terjedő időszakban Harvey részletes tervet dolgozott ki azt illetően, hogyan hátrálhatna ki az Egyesült Államok a nukleáris egyezményből, de McMaster megakadályozta, hogy bemutassa a tervet Trumpnak.

Bármi legyen is a helyzet azonban, tény, hogy legalábbis a következő 90 nap folyamán a Trump-kormány kitart az Obama -féle iráni nukleáris egyezmény mellett.

Sajnálatos módon, ha az Egyesült Államok nem elég gyors ahhoz, hogy kidolgozzon és alkalmazni kezdjen egy, az Észak-Korea nukleáris fegyvermentesítésére irányuló stratégiát, sokkal kevesebb mint 13 éven belül egy nukleáris fegyverekkel és ballisztikus rakétákkal rendelkező Irán fenyegetésével találhatja szemben magát.

Ez két okból van így. Először is, az izoláció nem ér semmit.

Ha Trump Észak -Koreát illető fenyegetéseit az Egyesült Államok részéről nem követi hiteles stratégia, melynek révén Észak-Koreát megfosztják nukleáris arzenáljától, Irán levonja majd a megfelelő következtetéseket.

A második ok, ami miatt Trump észak-koreai nukleáris válságra adott válasza közvetlen hatással lesz az Irán által képviselt, egyre nagyobb nukleáris fenyegetésre az, hogy komoly bizonyítékok vannak arra, hogy a két program kapcsolatban áll egymással. Valójában egy és ugyanaz a program lehet.

Múlt héten, amikor az ENSZ Biztonsági Tanácsa új büntetőhatározatokat fogadott el Észak-Korea ellen, a rezsim második számú párthivatalnoka, Kim Yong Nam parlamenti elnök 10 napos látogatásra érkezett Teheránba.

A CIA tisztviselői a múltban azt állították, hogy az észak-koreai nukleáris kísérleteknél iráni megfigyelők is jelen voltak. Állítólag Irán finanszírozta azt a szíriai atomreaktort is, amelyet koreaiak építettek és amelyet Izrael lerombolt 2007-ben.

Az iráni Shihab-3 és Shihab-4 középható távolságú ballisztikus rakéták észak-koreai tervrajzokon alapulnak. John Bolton, az ENSZ volt amerikai nagykövete nemrég elárulta, hogy 1999 – 2006 között, az észak-koreai rakétateszt moratórium idején Irán rakétateszteket végzett Észak-Korea számára.

Ha a két nukleáris program közötti kapcsolat meglétére utaló közvetett bizonyítékok helytállók, bármivel rendelkezik is Észak Korea, Iránnak is lesz hamarosan.

Természetesen az is lehetséges, hogy a washingtoni kulisszák mögött sokkal több történik, mint amiről bárkinek is tudomása lenne. A tévé kameráitól távol az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tisztviselői talán épp most állítják össze azokat a stratégiai célokat és programokat, amelyek lehetővé teszik majd Trump számára, hogy Észak -Koreát, Szíriát és Iránt illetően szakítson Obama kudarc-politikájával és biztonságosabb, védettebb irányba kormányozza az Egyesült Államokat és a világot.

Sajnálatos módon azonban, Tillerson azon kijelentésének fényében, mely szerint az Egyesült Államok arra törekszik, hogy folytassa tárgyalásait Észak-Koreával, annak tudatában, hogy a kormány úgy döntött, Obama Irán-és Hezbollah-párti politikáját folytatja Szíriában, valamint, hogy Trump másodjára is tanúsította: Irán megfelel az Obama-féle nukleáris egyezményben foglaltaknak, könnyen lehet arra a következtetésre jutni, hogy ilyesmiről szó sincs.

Ahogy Kupperwasser az amerikai -orosz szíriai fegyverszüneti megállapodás Izraelt és Jordániát érintő veszélyeiről írt tanulmányában kifejtette, Trump Obama Irán-barát politikája melletti elköteleződése „aggasztja Izraelt...ugyanis kételyeket ébreszt az amerikai elköteleződés mélységét, a 'Megállapodás Művészete' hatékonyságát illetően, valamint azzal kapcsolatban is, hogy képesek-e megoldást találni az amerikaiak a közel-keleti helyzetre vagy a nemzetközi politikában."

Nyilvánvaló, hogy Trump továbbra is arra törekszik, hogy egyértelműen szakítson Obama politikájával. De bírálói, akik Észak - Korea megfenyegetését követően felsorakoztak ellene, a külügyminisztérium eltökélt ragaszkodása a Phenjannal szemben elnéző obamai kudarcpolitikához, minden eddiginél világosabbá tette: Trumpnak olyan tanácsadókra van szüksége, akik segítik célja megvalósításában. Olyan tanácsadókra van szüksége, akik készek szembeszállni a bürokratikus külpolitikai apparátus nyomásával és tehetetlenségi erejével és képesek komoly stratégiai párbeszédet követni azt illetően, hogyan járjanak el egy napról -napra egyre ingatagabbá váló nemzetközi környezetben.

ford: -kk-


Kapcsolódó: 

Észak -Korea, egy ország, amely a nemzetközi terrorizmust támogatja

Donald Trump már 1999- ben is pontosan tudta, hogy mekkora veszélyt jelent Észak Korea és azt is , hogy a problémával foglalkozni kellene.