A tehetetlen irigység (részletek)

Sajnos most is aktuális. Ádám Ráchel, a Régi Kol Israel magyar adásának volt főszerkesztője nyilatkozik a Népszavának a 2015-ös, késes intifáda néven ismert terrorhullámról :

"Folyton változik a helyzet mindig azt reméljük, hogy majd talán ma jobb, csendesebb lesz a napunk" - foglalja össze véleményét Ádám Rachel, aki Jeruzsalemben él. Mint meséli, mindenkiben ott bujkál a feszültség. Szinte állandó jelleggel a szerettek, a családjuk, a gyerekeik miatt aggódnak az emberek. "Csak mindenki épségben térjen haza, minden telefonhívásra feleljen a másik, írjon egy smses életjelt, ez jár fejükben", mondja. Estefelé, Jeruzsálemben, a pezsgő városkép helyett azonban az üres utcák látványa fogadja a turistákat. Máskor, a sokáig elhúzódó nyári melegben, általában a város legkedveltebb parkjában, a Kneszet (Parlament) alatt, a Szákkerben és környékén, a csodálatos növények között ifjú párok sétálnak, gyerekekkel, babakocsit tolva, vagy éppen a hatuna (menyegző) előtti első találkozások okán. Emellett a sportos hilonik, a nem vallásos jeruzsálemiek, esténként a park körül kocognak. De mostanában nagyot változott a kép. Szomorúan tapasztalni, hogy szinte üres a park, kihaltak az utcák. Néhány sietve hazafelé tartó városlakón kívül nem sok jeruzsálemi kockáztatja meg, hogy sötétedés után az utcára kimenjen. Az autók száma is megfogyatkozott. A szeptember közepe óta a nap mint nap folytatódó agresszív palesztin erőszak megtette a hatását.

Személyes élményeim is vannak. Egy ismerős zsidó taxis mesélte a minap, hogy amikor szervizbe kellett vinnie az autóját és ő maga egy másik taxival távozott a műhelyből, nem volt túlságosan nyugodt, amikor megtudta, hogy a leintett taxi sofőrje kelet-jeruzsálemi arab. Hasonló esetről számolt be egy fiatal zsidó egyetemista lány is: annyira tartott a késelés vagy robbantás veszélyétől, hogy ugyancsak taxit hívott késő este és, amikor felfedezte, hogy a taxisofőr arab akcentussal beszéli a hébert, még jobban elkezdett félni. De ez nem is csoda, hiszen a jeruzsálemi egyetemi kampuszokban a közelmúltban nem egy terrortámadást követtek el arab fiatalok. Néhány éve egy izraeli rádiós kollégám, aki az egyetemi menzán éppen ebédelt, súlyosan megsebesült, amikor egy öngyilkos terrorista nem messze tőle az egyik hosszú ebédlőasztalnál felrobbantotta magát

(...)

Szeptember óta azonban Izrael szinte minden pontján veszélyeztetik az arab terroristák a zsidó lakosságot. Kődobálás, gyújtópalack robbantás, csőbomba, készakarva elkövetett gázolás, késelés, fegyveres támadás, országutakon való rajtaütés, emberrablási kísérlet, határkerítésen való áttörés, izraeli katonák és civilek elleni terrortámadások - napi rendszerességgel követik egymást. Nem spontán terror ez, nem "magányos farkasok" támadásairól van itt szó. A legitim módon működő izraeli iszlám mozgalom vezetői ugyanis folyamatosan uszítanak, a palesztin autonómia vezetői nemhogy nem ítélnek el egyetlen terrortámadást sem, éppen ellenkezőleg: hősöknek nevezik az izraeliekre, a zsidó lakosságra támadó arab terroristákat.

A békepartnernek kikiáltott Mahmud Abbasz ( arab mozgalmi nevén Abu Mázen) maga is biztatja a felhergelt tömegeket, mégpedig azzal, hogy nem áll ki a népe elé, és nem erősíti meg, hogy hazugságot terjesztenek azok, akik, azt állítják: a jeruzsálemi Al Aksza mecset veszélyben van, hogy Izrael a jeruzsálemi muszlim imahelyek elpusztítására készül. Hiába közli az izraeli kormány minden világnyelven, és persze arabul is, hogy Izrael megőrzi a status quo-t, nem kíván egy ujjal sem hozzá nyúlni a muszlim szent helyekhez, emlékekhez, a másik oldalon mintha nem is hallanák ezt meg.

(…)

"Én magam átéltem az első és a második intifádát is, és most tanúja vagyok a kibontakozóban lévő harmadiknak is. Eddig is, most is mindig egyes országok által irányított és pénzelt, Izrael elleni erőszakhullámról volt és van szó, amit a nagyhatalmak kemény közbelépéssel le tudnának állítani. Ezért találkozott Benjamin Netanjahu kormányfő a német kancellárral, és ezért tanácskozott soron kívül az Egyesült Államok vezetőivel is, kérve őket, hassanak oda, állítsák le a szervezett arab erőszakhullámot, amelynek kirobbantását semmi nem igazolja. Átmenetileg beáll néha egy viszonylagos csönd is, hogy azután folytatódjon a terror, ott ahol abbamaradt" - így látja Adam Rachel ezeket a félelemtől terhes hónapokat.

 (Teljes cikk: A tehetetlen irigység| Népszava)