Palesztinok….torkig vagyunk veletek !

Az Arutz Sheva - Israel National News 2017 tavaszán megjelent cikke arról, mit gondolnak maguk az arabok, tehát nem az izraeliek a „palesztinokról”. Szerzője, Dr. Mordechai Kedar a Bar-Ilan Egyetem arab tanszékének vezető előadója. Az arab politikai párbeszédre, arab médiára, iszlamista csoportokra és a szíriai belügyekre szakosodott professzor 25 éven át szolgált az IDF katonai hírszerzési osztályán. Mivel behatóan ismeri az arab gondolkodásmódot és az arab médiát, az izraeli hírműsorok előszeretettel kérik fel szakértőnek.

Arutz Sheva | Mordechai Kedar

Ez a cikk nem arról szól, hogyan éreznek az izraeliek. Hanem arról, hogy vajon miért nem karolja fel az arab világ a palesztinok ügyét.

Engedjék meg, hogy a cikk elején feltegyek néhány sarkalatos kérdést:

• Miért nem fogott össze az arab világ és adott bele mindent, hogy felszabadítsa „Fakesztinát” a zsidók uralma alól és átadja a palesztin araboknak?
• Hogyan lehetséges az, hogy az arab világ, melynek nagy része nem ismeri el Izrael létjogosultságát – teszi a dolgát annak ellenére, hogy két nagy országa, Egyiptom és Jordánia békét kötött Izraellel ? Miért nem bojkottálja ezt a két országot ? (Leszámítva azt a rövid időt, mialatt Egyiptomot kizárták az Arab Ligából.)
• Miért nem indított az arab világ az utóbbi 44 év alatt, 1973 óta egyetlen totális háborút sem Izrael ellen ?
• Miért üldözték el az irakiak 2003 –ban a „palesztinokat” Irakból Szaddám Husszein bukása után? Miért üldözi az egyiptomi rendszer a gázai „palesztinokat” ? Vajon csak a Hamász elleni politikai harc motiválja őket vagy valami mélyebb okuk is van erre ?
• Miért bánnak a Szíriában az egymás ellen harcoló felek -. Asszad, a Hezbollah, a forradalmárok, az Iszlám Állam - egyaránt olyan mostohán a szíriai menekülttáborokban élő palesztinokkal?
• Miért tartják az arabok folyamatosan menekülttáborokban a palesztinokat ? Az elmúlt 68 év során, Jordánia kivételével miért nem adott egyetlen arab ország sem menedékjogot a palesztinoknak?

És ez csak néhány kérdés, amely óhatatlanul felmerül az arab nemezetek és az arab országok ún. „palesztinokkal” szemben táplált ellenszenve láttán. Amely akkor is létezik, ha az arab világ folyton az „arab egységet”, „arab szolidaritást” szajkózza. Az egyetlen válasz, amely feleletet ad e kérdések nagy részére az, hogy az arab világ bizonyos, mélyen gyökeredző negatív érzésektől sarkallva bánik így a palesztinokkal. Ezt azonban még beismerni sem hajlandók, nemhogy eszmecseréket folytatni róla.

Az egyik olyan, a palesztin arabokkal kapcsolatos fenntartás, amelyről még csak említést sem szabad tenni az, hogy ők maguk felelősek a szenvedésért, amelyet Izrael "rájuk hozott". Hiszen már 1948 – Izrael állama kikiáltása - előtt is elvesztették azokat a csatákat, amelyeknek az volt a célja, hogy megszabaduljanak a cionistáktól. Hogy miért ? Mert nem voltak egységesek, szervezetlenek voltak, egy részük kivonta magát a közös erőfeszítések alól, mások pedig még együtt is működtek a cionistákkal.

A második fenntartás annak a jól ismert ténynek tudható be, hogy ezek közül a palesztin arabok közül sokan földeket adtak el a zsidóknak 1948 előtt, és folytatták ezt az után is, beleértve a júdeai és szamáriai földeket is, miután az 1967-es Hatnapos Háború idején Izrael „elfoglalta” ezeket a területeket. A palesztin arabok milliárdokért adtak el földet a zsidóknak, aztán kivitték a pénzt az országból. Ezeket a hatalmas összegeket sokan még mindig svájci bankszámlákon tárolják, aztán tele siránkozzák az arab világot , hogy szabadítsa fel „elrabolt” hazájukat. Ez a folyamat Jeruzsálemben a legszembetűnőbb, abban a városban, amelyben az arabok földet, házakat és lakásokat adtak el a zsidóknak, most meg Jeruzsálem „júdaizálódása” miatt panaszkodnak.

Arafat egy másik ok, ami miatt az arabok dühösek. Az, hogy 1990-ben, a Szaddam Husszein rezsim idején támogatta, hogy Irak megszállja Kuwaitot, azt eredményezte, hogy olajipari munkások ezreinek kellett elhagynia Kuwaitot – és mindenki tudta jól miért történt ez. Sok arab volt tisztában azzal is, hogy Arafat azért viseli mindig ugyanazt a katonai egyenruhát, mert annak számos zsebe tele volt azoknak a neveit tartalmazó papírcetlikkel, akiknek markába milliókat csúsztatott a segélyként kapott pénzekből. Arafat halála után mindannyian azonnal milliomosak lettek – de senkinek sincs fogalma arról, hogy kinek mennyi pénzt is adott pontosan Arafat.

Az ellenérzés harmadik oka, hogy ezek ugyanazok a palesztinok, akik 1948 óta tetemes összegeket kerestek a zsidók által létrehozott közösségek felépítésén - a „Zöld Vonalon” belül (az 1949-es fegyverszüneti vonalak) és az 1967 utáni „megszállt területeken” egyaránt. Szó szerint ők építették fel Izrael államát. A palesztin arabokat zsidó tulajdonban levő cégek foglalkoztatják az összes ilyen területen, zsidók által gyártott termékeket vásárolnak és hozzájárulnak az izraeli gazdasági jelenlét kiterjesztéséhez a „megszállt területeken”.

A rossz szájíz negyedik oka az, hogy az arab világ tisztában van vele, hogy az ENSZ - főleg az UNRWA-n keresztül - a „palesztin menekülteket” támogatja a legnagyvonalúbban. Sokkal de sokkal több pénzt kapnak, mint a többi arab országban - Szíriában, Szudánban, Jordániában, Irakban, Törökországban levő menekült – együttvéve. Számos arab érzi úgy, hogy a palesztinok véres műsorszámaikkal hatnak a világ lelkiismeretére és így hatalmas összegeket sikerül kizsarolniuk az apadozó forrásokból, ily módon pedig a tényleges menekülteknek nem marad elegendő. Pedig a szíriaiaknak vagy az irakiaknak például kétségbeesett szükségük lenne az ENSZ segítségére.

A palesztinokkal szemben táplált ellenszenv ötödik oka 2011-re vezethető vissza, amikor kitört az Arab Tavasz. Ez döntötte meg Mubarak rezsimjét Egyiptomban, Kadhafiét Líbiában, Tsalachét Jemenben és Asszad uralmát is veszélybe sodorta. Számos arab várta el akkor a palesztinoktól, hogy kihasználva ezeket az eseményeket, ténylegesen fellázadnak, hogy megszabaduljanak az izraeli „megszállás” alól. Ez azonban nem történt meg. A palesztinok nyugodtan végignézték amint arab testvéreik elözönlik az utcákat, megtöltik a köztereket, nyilvános helyeken demonstrálnak és ráborítják az asztalt a bebetonozott pozíciójú uralkodókra. Akkor az utca (arab) embere így tűnődött: vajon mire várnak a palesztinok? Hogy Izrael még erősebb legyen ? Vagy hogy az arab világ gyengüljön és még megosztottabb legyen ?

És, amit a leginkább zokon vesznek – az arab világnak van egy olyan érzése, hogy a palesztinok jobban szeretnek izraeli „megszállás” alatt élni, hiszen annyi de annyi – főleg gazdasági – előnyük származik fennmaradásából.

Következésképpen a palesztinok imázsa hihetetlen mértékben leértékelődött az arab médiában. Ilyesmire eddig még nem volt precedens. Egyetlen arab ország sem lenne hajlandó ma azzal veszélybe sodorni magát, hogy harcol értük. És nem lepne meg, ha Izraelt a közeljövőben más arab országok is elismernék (pl. Marokkó, Tunézia vagy az emirátusok), függetlenül attól, hogy lesz -e palesztin – izraeli megállapodás.




A cikk a Periszkóp oldalán is elérhető

Kapcsolódó

Történelem - hamisítás , palesztin módra (Leharblog)

Palesztinok, a kitalált nép (Periszkóp)

A szovjet – palesztin hazugság (Periszkóp)

Luxus és nyomor egyvelege a Palesztin Hatóság területén (Periszkóp)

Palesztinok elnyomása Izraelben ?! (Izraeli Tükör)